HTML

Syllabux

könyvkiadás, e-kultúra

Friss topikok

  • Ignis_veneficus: Innentol csak egy a kerdes, mivel pl, az Amazon is belekerult „a külföldön előállított és Magyaror... (2013.03.23. 23:07) MINDENKI HÜLYE, CSAK A KORMÁNY HELIKOPTER
  • bartokandris: @droctor: szerintem a cikk mondanivalója, és a veszély, hogy a rövid terjedelmű ingerek miatt a ho... (2012.07.26. 12:05) KELL-E MAGYAR KÖNYVKIADÁS?
  • Brian Cohen: @Komavary: "Tudnál említeni egy konkrét ingyenes szoftvert is, ami eltartja készítőjét a magyar pi... (2012.07.23. 12:57) KÖNYVPIAC ÉS E-KÖNYVPIAC
  • Szakyster: Találtam.... plus.google.com/106906294608702835335/posts/K8EgwWnyW13#106906294608702835335/posts/K... (2011.09.15. 11:06) E-KÖNYV: VESZÉLYEK ÉS ESÉLYEK
  • lucasso: Hogy értsem, hogy az önjelölt szerzők műveit senki nem olvassa? Az Adamo Bookson már több ezer pél... (2011.08.14. 21:50) SZERZŐK, JOGOK, OLVASÓK

Linkblog

KELL-E MAGYAR KÖNYVKIADÁS?

2012.07.24. 21:43 Syllabux

Természetesen, hiszen Olvasni jó. Sőt mi több, A könyv a legjobb barát. De ha túllépünk a gyerekkorunk óta belénk nevelt válaszokon és körülnézünk, látni fogjuk, hogy a könyvolvasás kultúrája visszaszorulóban van. Amennyiben nem sikerül a jelenlegi trenden változtatni, a könyv ismét eljuthat oda, ahol a 19. század előtt volt: alapvetően egy szűk réteg szórakozási formája lesz, és ezen egy-egy kiadvány esetleges sikere se fog érdemben változtatni. 

sc.jpg

(Sean Connery - a képre kattintva nézegessen olvasó sztárokat!) 

A könyvkiadás esélyei

A könyvgyártás története csaknem egyidős a civilizációval. Az adathordozók persze változtak az évszázadok során – az agyagtábláktól és a selyemtekercsektől a digitális fájlokig – de az emberek ősidők óta törekednek rá, hogy terjedelmes gondolatmeneteket rögzítsenek az utókor számára. Ugyanakkor a könyvírás és könyvkiadás évezredeken át nem jelentett piaci alapú egzisztenciát. Ez a kultúra a mecenatúrának köszönhetően létezett.

A 19. században – az állami oktatás eredményeként – a könyvkiadás nyereséges iparággá nőtte ki magát. A könyvkiadásra, terjesztésre és írásra nagy tömegek alapozhatták a megélhetésüket. Ebben az is szerepet játszott, hogy a papírkönyv, mint tartalomhordozó, különösen alkalmas arra, hogy piaci termék legyen.

rm.jpg

(Robert Mitchum - a képre kattintva nézegessen olvasó sztárokat!)

Ma azonban a könyvnek az ingyenes internetes újságokkal, a tévécsatornákkal, és a számítógépes játékokkal – egyszóval a digitális világgal kell versenyeznie. Márpedig ezek – ellentétben a könyvfogyasztással – nem feltétlenül kívánnak különösebb szellemi erőfeszítést az embertől. A könyvolvasás kultúrája visszaszorulóban van. A könyvkiadás lassanként átcsúszik abba a kategóriába, ahova a klasszikus balett és az opera tartozik. Állami támogatás nélkül hosszú távon nem lesz életképes.

 

Miért fontos a könyvolvasás?

Ha kicsit visszanézünk az időben, azt látjuk, hogy a könyv hozzátartozott az emberek mindennapi életéhez. Bizonyos körökben valamirevaló férfiember bárhova ment, hurcolt magával egy könyvet – és itt nem csupán a Woody Allen-féle mikiegerekre gondolok. A könyv egyet jelentett a műveltséggel, és nagyon sokan hangsúlyt fektettek arra, hogy ezt az imázst sugározzák. Az új gondolatokat vagy nézőpontot feszegető könyvekről beszéltek az emberek, és ki kicsit is adott magára, annak érdemben volt véleménye a felkapott művekről.

bb.jpg

(Brigitte Bardot - a képre kattintva nézegessen olvasó sztárokat!)

Ez napjainkra kihalt. Ma már nemigen látunk könyvet olvasgató profi bunyóst, vagy sztárokat. Ami persze nem a könyvkiadók és könyvterjesztők extraprofitjának csökkenése miatt fájdalmas, hanem mert jól jelzi, a könyvolvasás kiment a divatból. Bár a kiadók mindent megtesznek annak érdekében, hogy ruházati kiegészítőket vagy legalább lakberendezési tárgyakat varázsoljanak a könyvekből, a könyvpiac forgalmát ez se lendítette fel.

Csakhogy nagy ívű gondolatokat kizárólag leírt szövegben lehet hatékonyan átadni. Arra, hogy az embernek módja legyen nyugodt körülmények között végigrágni és megemészteni egy mélyebb gondolatmenetet, az olvasás a legjobb módszer. Ilyenkor az ember minden zavaró tényezőt kizárva, kettesben lehet a szöveggel, módja van visszakeresni, érzelemmentesen elemezni a szerző álláspontját. Ahhoz, hogy az egyetemek ne csak diplomásokat, hanem jól képzett szakembereket – esetleg értelmiségieket – neveljenek, elengedhetetlen, hogy a diákok képesek legyenek nagy terjedelmű szöveget átlátni, értelmezni és interpretálni.

read_5.jpg

(Marilyn Monroe - a képre kattintva nézegessen olvasó sztárokat!)

A szöveg befogadása és értelmezése olyan képesség, amelyet hosszú évek kitartó munkájával szerezhet meg az ember. Az első szakaszban nem annyira a könyvek minősége, mint a mennyisége érdekes. Ha az olvasás oktatást arra próbáljuk felhasználni, hogy a csak általunk fontosnak tartott értékeket sulykoljuk a gyerekekbe, az két szempontból is kontraproduktív: egyrészt a népszerűsíteni kívánt eszmerendszert, másrészt az olvasást magát fogjuk megutáltatni vele.

Gondoljunk csak bele: a kultúrtörténet-centrikus oktatás a gyerektől teljesen idegen problémakört, élethelyzeteket próbál átadni egy olyan módszer segítségével, amelynek elsajátítása  komoly erőfeszítést igényel a gyerektől. Ezzel azt rögzítjük benne, hogy az olvasás révén számára használhatatlan és érdektelen információkat kaphat, ahelyett, hogy a mindennapi élet kérdéseire kapna választ. Az olvasási kultúrára épülő iskolai oktatás jelenleg nem képes felvenni a versenyt a digitális kultúrával.

tumblr_m20b1y1GaI1ro4yjro1_500.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Gregory Peck - a képre kattintva nézegessen olvasó sztárokat!)

Márpedig felelős döntéseket hozó, a problémákat átlátó választópolgárok kizárólag képzett emberekből lesznek. A végeredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy a tudásukat az iskolai oktatás keretein belül vagy autodidaktaként szerezték. De ahhoz, hogy ne az emberek pillanatnyi indulatai döntsék el, hogy négyévenként milyen erők határozzák meg a kereteket, amelyek közt élünk, és alapvetően ne a protest szavazatokon alapuljanak a parlamenti erőviszonyok, elengedhetetlen, hogy az emberek többsége képes legyen reálisan látni az adott helyzetet és felmérni a lehetőségeket.

A demokratikus jogállam a társadalom olvasáskultúrájában gyökerezik.

(A következő posztban innen folytatjuk…)

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://syllabux.blog.hu/api/trackback/id/tr494675950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

spontan · http://erdekessegek.info 2012.07.25. 11:08:44

"Csakhogy nagy ívű gondolatokat kizárólag leírt szövegben lehet hatékonyan átadni. Arra, hogy az embernek módja legyen nyugodt körülmények között végigrágni és megemészteni egy mélyebb gondolatmenetet, az olvasás a legjobb módszer. "

Saját magamon tapasztalom, hogy a modern netes életforma ennek erősen ellene hat. Amikor ömlik az információ, és hosszabb cikkeket már nem is olvasunk végig, csak átfutjuk, mert nincs idő mindent elolvasni, és közben jönnek levelek, üzenetek, stb. akkor elég nehéz hosszabban egy könyvre koncentrálni, mert a net arra szoktat, hogy minél gyorsabban próbáld elfogyasztani a bejövő infókat.

Régen sokkal egyszerűbb volt a könyvolvasás, egyszerűen azért, mert kevesebb zavaró tényező volt, nem volt index főoldal, blogketrec, facebook, stb. ami elvonta a figyelmet. Ezek mellett nehéz rászokni arra, hogy az ember egy könyvvel leüljön, és fél-egy órát csak azzal foglalkozzon, és semmi mással.

Megvalósítható, de tudatos erőfeszítés kell hozzá, és ahogy látom a netes generáció nagy része inkább a gyorsan fogyasztható információt választja, mint azt, hogy leszakadjon a netről, és hosszabb ideig egy könyvre koncentráljon.

Maga az információfogyasztás módja változott meg, és ebbe a felgyorsult modellbe a könyvek egyre kevésbé férnek be, ezért nem várható, hogy az olvasási kedv nőni fog, inkább még jobban vissza fog szorulni, ami a hosszabb szövegek elfogyasztását illeti.

2012.07.25. 11:28:09

Az elképzelhető, hogy a könyvolvasás kultúrája visszaszorulóban van, ahogy a szekérrel való közlekedés is, de az olvasás nem.

Syllabux 2012.07.25. 13:59:24

@droctor: Posztokat és kommenteket olvasgatni nem ugyanaz, mint mélyreható elemzéseket értelmezni. Mindkettő más módon fejleszti az ember agyát. Amúgy meg az e-könyv is könyv, és ez a rész a posztban arra vonatkozik, hogy egyre kevesebben képesek nagy terjedelmű szöveget átlátni és értelmezni, ami jelentősen nehezíti az egyetemi oktatást.

2012.07.25. 15:13:41

Ja, hogy az ebook is könyv. Azt gondoltam te ezt különválasztod.

Viszont abban, hogy egyre kevesebben képesek nagyobb terjedelmű szöveget átlátni és értelmezni, nem hiszek. Az emberi agy nem így működik. Főleg nem ennyire rövid idő alatt.

Syllabux 2012.07.25. 15:38:35

@droctor: Miből gondoltad? :)
A posztban ezt áll: "Az adathordozók persze változtak az évszázadok során – az agyagtábláktól és a selyemtekercsektől a digitális fájlokig..." Ebben az e-könyv is benne van.
Nem azt mondtam, hogy genetikailag épülünk le (ha jól értem, erre utalsz), hanem azt, hogy a mai egyetemisták a töredékét olvassák el annak, amit régen benyaltak a hallgatók. És akkor a diszlexiás diplomásokat még nem említettem. Ez olyan, mint a maratoni táv: az emberek nagy része megfelelő felkészülés után le tudja futni. De anélkül nem.
Ahhoz, hogy valaki képes legyen rövid idő alatt nagy terjedelmű szövegeket benyalni gyakorlott olvasónak kell lennie. A mai hallgatók többsége nem szerezte meg ezt a készséget.

bartokandris 2012.07.26. 12:05:59

@droctor: szerintem a cikk mondanivalója, és a veszély, hogy a rövid terjedelmű ingerek miatt a hosszabb távú figyelmünk gyengül, igenis komoly probléma.
Például, ha az agyunk (és márpedig az agyunk elég hamar rááll adott tendenciákra) megszokja, hogy rövid, tömör gondolatokkal foglalkozzon csak, akkor talán még az is előfordulhat, hogy pusztán egy cikk végigolvasása után sem értjük annak mondanivalóját és esetleg a szerzőnek pontosító, magyarázó megjegyzésekkel kell kiegészítenie kommentjeinkre adott válaszait.