A szerző, illetve a könyvtár – legalábbis a műfordítások esetében – gyökeresen mást gondol a szerzői jogról. A könyvtár és számos honlaptulajdonos abból indul ki, hogy a digitalizálható szellemi termékeket ingyen kell kínálni. Ez a hozzáállás azt feltételezi, hogy a szellemi alkotás (jelen esetben a könyv) nem érték, csupán az adathordozó, a papírkönyv az, meg azt, hogy ha valami következmények nélkül eltulajdonítható, akkor szabad a vásár.
GYŰJTŐ ÉS ALKOTÓ
Az alkotó érdeke más. Az ő egzisztenciája nem a műalkotások gyűjtésén, megőrzésén és terjesztésén alapul. A szerző a munkájából él, a szellemi alkotás az a termék, amit értékesíteni tud. Az írók/műfordítók különösen rossz helyzetben vannak, hiszen a zenészekkel, színészekkel ellentétben ők nem lépnek fel koncerteken, előadásokon, tehát az, hogy az alkotásaik térítésmentesen elérhetők a neten, számukra végképp nem jelent előnyt.
MIÉRT A MŰFORDÍTÁSOK?
A MEK kényesen ügyel rá, hogy élő szerzők munkáit csak engedéllyel töltse fel. A klasszikus szerzők fordításainak esetében már nem ilyen aggályosak, pedig a fordító munkája szintén jogdíjköteles. Az ő esetükben a könyvtár – és más oldalak is – sokkal lazábban kezelik a kérdést.
A műfordító láthatóan másodrendű alkotónak számít. Valószínűleg azért, mert mindenki úgy gondolja, hogy ő „csak” mások szövegét tolmácsolja, vagyis a klasszikus szerzők esetén a fordító munkája szabad préda.
.jpg)
A magyar irodalom egyik jogdíjmentes klasszikusa. Valahogy mégse erre vágynak az olvasók.
JÁRJUK KÖRÜL A KÉRDÉST
Másrészt a klasszikus szerzők ismertek. Nyilvánvalóan nem annyira keresettek, mint a legfrissebb bestsellerek, de megvan a maguk olvasóközönsége. Ezeket a műveket azért teszik fel, hogy növeljék a könyvtár látogatottságát. Bár a könyvtár elsődleges célja a magyar kultúra terjesztése, nem jogdíjköteles magyar szerzőkkel viszonylag szűk olvasóréteget lehet felcsábítani a netre.
Harmadrészt a könyvtárat – saját logikáját követve – elvileg semmi se tartja vissza attól, hogy akár a legmenőbb vámpírkönyveket is felvegye az ingyenes kínálatba. Ettől egész biztosan megugrana az olvasók létszáma. A MEK mégis tartózkodik a dologtól – tegyük hozzá: joggal. Viszont azokban az esetekben, amelyekben nem kell a megfelelő jogi apparátussal felvértezett jogtulajdonosok reakciójától tartani, már jóval kevésbé aggályos.
Egy internetes "könyvtár" ingyenesen letölthető e-könyve. A jogokat ebben az esetben se vették meg…
JÓTÉKONYSÁG?
A jogdíjköteles tartalmakat ingyenesen közzétevő oldalak előszeretettel hivatkoznak arra, hogy nem származik anyagi előnyük a közreadásból. Ez csak félig igaz. Ha a könyvtárnak nem is, a könyvtárosnak mindenképpen (ezért fizetik). Azok az oldalak pedig, amelyek ilyen módon növelik a látogatottságukat, közvetett előnyre tesznek szert azzal, hogy ingyenesen kínálják mások tulajdonát.
Egyébként a szerző hozzájárulásával ingyenesen közzétett, vagy jogdíjmentes tartalmakkal tele van a net. Csak az a baj, hogy ezeket a kutya se olvassa. Fel lehet tenni bármilyen oldalra az önjelölt szerzők műveit, vagy a rajongói fordításokat, viszont ezeket ingyen se akarja a kutya se letölteni – ahogy a régi magyar irodalom jelentős hányadára se mutatkozik komoly érdeklődés.
Valamiért mindenki a magyarul igényesen megszólaló világirodalomra kíváncsi. Természetesen ki lehet elégíteni ezeket az igényeket azután, hogy megvették a fordítás jogát. Ha valaki jótékonykodni akar, ne más tulajdonát osztogassa – hogy ne idézzem a csalánnal kapcsolatos ismert közmondást.
A következő posztban innen folytatjuk.
