Míg a magyar könyvszakma nagy része bénultan figyeli az e-könyv előretöréséről szóló híreket, gyökeresen átalakulnak a viszonyok. Az olcsó e-könyv olvasó megjelenése (a Kindle-t 26 000 Ft-ért házhoz szállítja az Amazon) előbb-utóbb az e-könyv felé billenti a mérleg nyelvét. A Kindle nem fárasztja a szemet, könnyű, elég nagy a képernyője, állítható a betűméret, és bő 3500 kötet elfér benne. Az e-könyv ma már gazdasági kérdés: a 300 Ft-os e-könyv jobban megéri, mint a 3000 Ft-os papírkiadvány. Az ingyen letölthető e-könyv pedig még vonzóbb – és elég sokan vannak, akik erre akarják alapozni jövőbeli egzisztenciájukat.

FÉLELMEK

Az e-könyvvel kapcsolatos legnagyobb félelem abból fakad, hogy a digitalizálással a könyv elektronikus tartalommá vált, azaz korlátlanul másolható. Ez igaz, és akkor is így van, ha erről látványosan nem veszünk tudomást. Az e-könyv megjelenése nem a világvége, csupán egy új helyzet, amelyre többféleképpen lehet reagálni.

A digitalizálás alapjaiban rengette meg az általunk ismert könyvkiadási modellt. Annak vége, hogy ha el akarok olvasni valamit, bemegyek a boltba, kifizetem és átveszem a papíripari terméket – vagy kivárom, amíg sikerül a könyvtárban megszerezni. A húzósabb bestsellerek ma már egy hét alatt felkerülnek a kalózoldalakra – de ez egyelőre nem jelent veszélyt. Bármilyen furcsa is első hallásra, a könyvkiadást az e-könyv megjelenésével leginkább az elektronikus könyvtárak, a jogvédők és egyes rövidlátó könyvkiadók fenyegetik.

Kindle a mindennapokban.  

NÉHÁNY SZÓ A MÁSOLÁSVÉDELEMRŐL

A másolásvédelem a legfölöslegesebb dolog, amit valaha kitaláltak: első pillantásra jó ötletnek tűnik, de valójában nem az. A hozzáférés-szabályozás (DRM- Digital rights management ) elvileg arra szolgál, hogy megakadályozza a jogtalan felhasználást, a másolatok készítését és a művek szabad terjesztését a neten. Hogy ez mennyire eredményes, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy az Amazon teljes tavalyi kínálata letölthető a torrentoldalakról.

Ráadásul nincs olyan, az egész világon egységesen elfogadott DRM, amit minden e-könyv olvasó kezelni tudna, azaz egyáltalán nincs rá garancia, hogy a DRM-mel védett, legálisan megvett e-könyvet olvasni tudom pl. a Kindle-emen. Hiú ábránd, hogy bármilyen úgynevezett másolásvédelemmel megakadályozható az elektronikus tartalmak szabad terjedése. Részint, mert a programozással foglalkozók számára minden hasonló jellegű megoldás kihívást jelent, akár a keresztrejtvényfejtőnek a rejtvény. Ráadásul ebben az esetben rögtön ott a jutalom is: a tiltott tartalom. Ennél sikeresebb konstrukciót nehéz elképzelni, ha valakit motiválni akarunk.

Kedvenc példám: 2007-ben az Ausztrál Szövetségi Kormány 84 millió dollárért internetes pornószűrőt készíttetett, amit egy 16 éves srác nem egészen fél óra alatt tört fel.

A hozzáférés-szabályozás fölöslegesen drágítja az elektronikus tartalmakat, egyáltalán nem gátolja a kalózmásolatok készítését, viszont hatékonyan akadályozza az olcsó és legális tartalom hozzáférést. Ebbe a zsákutcába a zene- és filmkiadók már belefutottak, sikeresen rászoktatva potenciális vevőkörüket a kalózoldalakra. A könyvkiadás esetében jó lenne elkerülni ugyanezt.

KALÓZOK ÉS FORGALMAZÓK

Már említettem az előbb, hogy a kalózoldalak jelenleg nem veszélyeztetik a könyvkiadást. Ennek több oka van: egyrészt az igazán jó kalózközösségek többnyire zártak, másrészt, ha olcsón és egyszerűen lehet megvenni valamit, akkor a többség a kényelmes és legális utat választja – az Amazon se megy csődbe attól, hogy a könyveik szabadon letölthetők torrentről. Harmadrészt, a legtöbb kalózközösség lekapja a kifogásolt tartalmat, ha megkérik rá.

A legnagyobb tévhit a kalózokkal kapcsolatban, hogy pitiáner anyagi okokból, vagy merő rosszindulatból osztják meg ingyenesen a tartalmakat. Ez legfeljebb kamaszkorában motiválja az embert – bár kétségtelen tény, hogy a nagy cégek pofátlan extraprofitjának megfúrása jelenthet egyfajta kaján elégtételt.  A piacot uraló cégek ugyanis monopolhelyzetükből fakadóan hozzászoktak, hogy az alkotókkal és a fogyasztókkal erőpozícióból tárgyalva maximalizálják saját hasznukat.

A kalózoldalakat az tartja életben, hogy számos tartalom fut rajtuk, amely egyáltalán nem, vagy irreálisan magas áron érhető el legálisan. Ha a tartalmak olcsón és legálisan lesznek letölthetők, legfeljebb kevesebb jut a forgalmazóknak. A jelenlegi struktúra – egyfelől nagyon drágán lehet hozzáférni bizonyos alkotásokhoz, illetve ingyen minden letölthető – alapvetően sérti az alkotók érdekeit, viszont tökéletesen megfelel a nagy forgalmazóknak és az úgynevezett szerzői jogvédőknek is. A probléma csupán az, hogy ebben a felállásban ismét az alkotók – szerzők, műfordítók – lesznek kisemmizve, amivel hosszú távon a fogyasztó veszít.

 Kalózok: valóban ők jelentik az igazi veszélyt?

A következő posztban innen folytatjuk.