Természetesen, hiszen Olvasni jó. Sőt mi több, A könyv a legjobb barát. De ha túllépünk a gyerekkorunk óta belénk nevelt válaszokon és körülnézünk, látni fogjuk, hogy a könyvolvasás kultúrája visszaszorulóban van. Amennyiben nem sikerül a jelenlegi trenden változtatni, a könyv ismét eljuthat oda, ahol a 19. század előtt volt: alapvetően egy szűk réteg szórakozási formája lesz, és ezen egy-egy kiadvány esetleges sikere se fog érdemben változtatni.
A könyvkiadás esélyei
A könyvgyártás története csaknem egyidős a civilizációval. Az adathordozók persze változtak az évszázadok során – az agyagtábláktól és a selyemtekercsektől a digitális fájlokig – de az emberek ősidők óta törekednek rá, hogy terjedelmes gondolatmeneteket rögzítsenek az utókor számára. Ugyanakkor a könyvírás és könyvkiadás évezredeken át nem jelentett piaci alapú egzisztenciát. Ez a kultúra a mecenatúrának köszönhetően létezett.
A 19. században – az állami oktatás eredményeként – a könyvkiadás nyereséges iparággá nőtte ki magát. A könyvkiadásra, terjesztésre és írásra nagy tömegek alapozhatták a megélhetésüket. Ebben az is szerepet játszott, hogy a papírkönyv, mint tartalomhordozó, különösen alkalmas arra, hogy piaci termék legyen.
(Robert Mitchum - a képre kattintva nézegessen olvasó sztárokat!)
Ma azonban a könyvnek az ingyenes internetes újságokkal, a tévécsatornákkal, és a számítógépes játékokkal – egyszóval a digitális világgal kell versenyeznie. Márpedig ezek – ellentétben a könyvfogyasztással – nem feltétlenül kívánnak különösebb szellemi erőfeszítést az embertől. A könyvolvasás kultúrája visszaszorulóban van. A könyvkiadás lassanként átcsúszik abba a kategóriába, ahova a klasszikus balett és az opera tartozik. Állami támogatás nélkül hosszú távon nem lesz életképes.
Miért fontos a könyvolvasás?
Ha kicsit visszanézünk az időben, azt látjuk, hogy a könyv hozzátartozott az emberek mindennapi életéhez. Bizonyos körökben valamirevaló férfiember bárhova ment, hurcolt magával egy könyvet – és itt nem csupán a Woody Allen-féle mikiegerekre gondolok. A könyv egyet jelentett a műveltséggel, és nagyon sokan hangsúlyt fektettek arra, hogy ezt az imázst sugározzák. Az új gondolatokat vagy nézőpontot feszegető könyvekről beszéltek az emberek, és ki kicsit is adott magára, annak érdemben volt véleménye a felkapott művekről.
(Brigitte Bardot - a képre kattintva nézegessen olvasó sztárokat!)
Ez napjainkra kihalt. Ma már nemigen látunk könyvet olvasgató profi bunyóst, vagy sztárokat. Ami persze nem a könyvkiadók és könyvterjesztők extraprofitjának csökkenése miatt fájdalmas, hanem mert jól jelzi, a könyvolvasás kiment a divatból. Bár a kiadók mindent megtesznek annak érdekében, hogy ruházati kiegészítőket vagy legalább lakberendezési tárgyakat varázsoljanak a könyvekből, a könyvpiac forgalmát ez se lendítette fel.
Csakhogy nagy ívű gondolatokat kizárólag leírt szövegben lehet hatékonyan átadni. Arra, hogy az embernek módja legyen nyugodt körülmények között végigrágni és megemészteni egy mélyebb gondolatmenetet, az olvasás a legjobb módszer. Ilyenkor az ember minden zavaró tényezőt kizárva, kettesben lehet a szöveggel, módja van visszakeresni, érzelemmentesen elemezni a szerző álláspontját. Ahhoz, hogy az egyetemek ne csak diplomásokat, hanem jól képzett szakembereket – esetleg értelmiségieket – neveljenek, elengedhetetlen, hogy a diákok képesek legyenek nagy terjedelmű szöveget átlátni, értelmezni és interpretálni.
(Marilyn Monroe - a képre kattintva nézegessen olvasó sztárokat!)
A szöveg befogadása és értelmezése olyan képesség, amelyet hosszú évek kitartó munkájával szerezhet meg az ember. Az első szakaszban nem annyira a könyvek minősége, mint a mennyisége érdekes. Ha az olvasás oktatást arra próbáljuk felhasználni, hogy a csak általunk fontosnak tartott értékeket sulykoljuk a gyerekekbe, az két szempontból is kontraproduktív: egyrészt a népszerűsíteni kívánt eszmerendszert, másrészt az olvasást magát fogjuk megutáltatni vele.
Gondoljunk csak bele: a kultúrtörténet-centrikus oktatás a gyerektől teljesen idegen problémakört, élethelyzeteket próbál átadni egy olyan módszer segítségével, amelynek elsajátítása komoly erőfeszítést igényel a gyerektől. Ezzel azt rögzítjük benne, hogy az olvasás révén számára használhatatlan és érdektelen információkat kaphat, ahelyett, hogy a mindennapi élet kérdéseire kapna választ. Az olvasási kultúrára épülő iskolai oktatás jelenleg nem képes felvenni a versenyt a digitális kultúrával.
(Gregory Peck - a képre kattintva nézegessen olvasó sztárokat!)
Márpedig felelős döntéseket hozó, a problémákat átlátó választópolgárok kizárólag képzett emberekből lesznek. A végeredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy a tudásukat az iskolai oktatás keretein belül vagy autodidaktaként szerezték. De ahhoz, hogy ne az emberek pillanatnyi indulatai döntsék el, hogy négyévenként milyen erők határozzák meg a kereteket, amelyek közt élünk, és alapvetően ne a protest szavazatokon alapuljanak a parlamenti erőviszonyok, elengedhetetlen, hogy az emberek többsége képes legyen reálisan látni az adott helyzetet és felmérni a lehetőségeket.
A demokratikus jogállam a társadalom olvasáskultúrájában gyökerezik.
(A következő posztban innen folytatjuk…)